SZÖVEGEK/LYRICS

DEMO II. [2011] 

GYILKOSOK NEVELTEK FEL: Válaszd a gyorsat, a jót, a többet. Zabálj, halmozz végleg öld meg, ne hibáztasd ebben nőt fel. Csak a közép lehet a jövője! Gyilkosok, akik anyáink nevét hordják, a kevés életed beléd oltják! Tetemek egymáson, a gépszíj folyvást forog. Gyomrom folyton korog, enni kell. Nincs maradásom! Gyilkosok neveltek fel, a pusztítás az étrend, a keserűség az előétel, desszert az előítélet. 

AZ EMBER A TERMÉSZET URA?: Léccé silányultak az élő fák s kerítéssé rándultak össze, felszabdalva a világot egymást gyűlölő terekre - beomlottak az átfúrt gyomrú hegyek s mint részeg patkányok, vonatok száguldoztak össze-vissza - szétdúlt medrüket keresve a vizek megismerték a szomjúságot s cseppek akartak hullámot idézni - kényszerzubbonyban a megcsúfolt természet az embert próbálta túlélni s óriási izomként megfeszülve valami utolsó, nagy csapásra készült.

KI FIZET MEG...?: Mi a te felsőbbséged? A gyűlölet, amely vezérel téged, masszává mállott a mocsok erről ismered fel a fajod. Egy szemétkupac, egy morbid halom imádatra mindig jut egy alkalom, hogy egyneművé gyúrhass minket, de türelemmel mosom le a sminket. Melyet arcomra festettél anyaga: föld, sár és vér. Ki fizet meg a bűneidért? Mindig van egy kifogás, érv. Nincs több elmélet, dal rigmus a tört ütem veri szét a fejeden a ritmust. 

SELF TITLED [2011]

NÉV NÉLKÜL: A névtelenség homályában elvész minden szó, Az egyén láthatatlan, a valóságot homály fedi. A tükör túloldalán, egy számító arc vár, s csemegézik a hibáidból, mint egy utolsó patkány. Arc nélkül, név nélkül élsz, elfelejted az egészből az élet örömét. Arc nélkül név nélkül élsz, És elfelejted az egészből az élet örömét.

IGAZI SZÍNEK: Ez az érzés mely körbe vesz, Téged is engem is feszélyez. A vallások a politika, a semmit mondó média. Nem akarom nézni! Nem akarom látni, nem akarok némán semmivé válni. Fontosak az értékek! Nekünk fontosak, az igazi színek! IGAZI SZÍNEK!!! Attól, hogy nem látod a színeket, azok itt vannak és körbe vesznek. Minden lépésben, minden érzésben. A szavakban és a zenében.

DÖNTÉSEK: Meghatározzák a napjaidat, ettől valós az élet. Mindig egy újabb lépcsőfok, míg céljaid el nem éred. Bizonytalanság! Hamis valóság! Válaszút előtt állva. Gondolataidba burkolózva, felismerésre várva. Végtelen útnak része. Egy szakasz befejezése. Bensődben lappangó zűrzavar, mely kitörve hatalmas port kavar. Döntések! Döntések! Mindent meghatároznak a döntések!

MINDAZ, AMIT TESZTEK: Én csak azt adok, amit kapok, ezt ezért szánom nektek. Érezzétek magatokon, amit velünk tesztek! Rágalmakkal szurkáltok, fejünkre szitkot szórtok. Szavaitokkal szívünkben éles kést forgattok. Lehetne minden a régi, mi szépen szóltunk eddig! De a pohár be fog telni, mind az utolsó cseppig. Baráti kéznyújtásra, csak pofon tőled a válasz. Ne várjátok ezek után, hogy nektek nyújtsunk támaszt! Mindaz, amit felépítünk csak nektek jelent gátat! Csak azt adok, amit kapok, ezt ezért szánom nektek. Viszonzásul mindazért, amit velünk tesztek. Mi az árral szemben állunk, ti vegyültök az árral. Az egyéniség tükrében tetszelegtek, másnak!

KÉNYSZERKÉPZET: Éjszakán át hajt a kényszer, céllal nem, csak ellenérvvel, vádló, üres tekintettel, vakon, halott értelemmel. A világéval szemben álló saját igazságod, erőszakkal nyomja el a képzelt hazugságot. Képtelen képek, mámoros percek, hanyag és ostoba élettervek. A hibáidnak ára, a holnap valósága... Az elmúlt este képe, homályba vesző léte, kényszerképzet, csalódás, a hajnal ködös fénye. Mértéktelen szenvedélyben elsüllyedő elme, való életednek visszatérő réme.

KEVÉS: Kevés! Neked minden, túl kevés! Akár a szélvihar, vagy a tűzvész. Nyomodban a pusztulás! Az óra ketyeg meg nem áll, s te mindent felégetsz, amerre csak jársz. Kevés, neked minden túl kevés. Amit elvehetsz, akit elszakíthatsz…Kevés! Neked minden túl kevés. Amit elvehetsz, akit elszakíthatsz… Minden túl kevés! Cáfolj rá! Te sokkal több vagy ennél! Emelt fővel nem csüggedve, taposd ki az ösvényt! Vágóhídon az emberek, életek a porban hevernek. A világunk lesz kevesebb, vegyétek észre emberek! A fényből a sötétségbe, félve s reményt vesztve. Örökké tartó körforgásban szüntelen remélve! 

WALK TOGETHER: Better than you, better than me, better than all shit. This is the best feeling. Wherever you go, I’ll stay with you. We walk together…Walk together...Walk together…GO! I’ve seen so many faces, walking and they’re gone. Change of the places. Time after time. But I feel the same, I always feel the same. Chance I ever have, even as I get. Walk Together, Together! We Walk Together, Together! Walk Together, Together! We Walk Together, Together!

FELKIÁLT A JELEN EP [2010]

FELKIÁLT A JELEN: Felkiált a jelen! Ebből elég volt. Kié lesz a jövő? A jelen most a kulcs. Gyorsul a világ, lassan pusztul a lelke, s páholyból nézzük, hogy elenyész minden. Szemedben látom a feketeséget, s kérdezném tőled: -Mond hol van a vége? Érzem a földben és érzem a vízben, érzem a fájdalmat minden cseppjében. Felkiált a jelen! Ebből elég volt. Szétfoszlik a jövő. Bennünk van a kulcs!
 
MÁRÓL HOLNAPRA: Tegnapoknak kudarca húz, végtelenül a mélybe, de erőt veszel magadon és mész a holnap elébe. Már nincsen újabb akadály, már nincsen újabb ellen, csak pozitív gondolatok és tiszta kép a fejekben. Válladat nem nyomja már, nehéz súlya a létnek, minden megoldódni látszik, jobb jövő vár végre!

ELLENTÉTEK: Mondd el azt, hogy mi vár még rám! Mondd ki bátran, hogy rohad a világ! A sötétségből ébredj már fel, a gyűlölettől szakadj már el! Kirekesztésben nincs szebb jövő, az összefogásban ott él az erő! Különbözünk mégis egyek vagyunk, egy a célunk egy a vágyunk! Vannak akikben ott él a remény és vannak akikben kihunyt a fény. Lesznek azok akik eléd állnak, de te menj és törd a gátat.

MAGADRA MARADTÁL: Te így élsz, cinikus vagy! Egyedül fogsz meghalni, magadra maradsz. Háttérben lappangó képmutatás, nem volt jó ez a hibás irány. Elszalasztott esély, talán nem lesz újabb! Késő lesz már bánkódni. Lehet, hogy nem lesz holnap. Esélyeidnek tudatában mindig nagyra voltál. Késő bánat, nincs bocsánat, egyedül maradtál.
 
KORLÁTOK KÖZT: Aprócska cél volt, amit magam elé tűztem. Hamis korlátok közt, kellet eddig élnem. Erőszakba fullad minden szó. Minden mi szabad az eltűnt most. A hazugságtól semmi sem látszik, az emberi gonoszság mindenhol játszik! Hová tűnt a cél? Amit magam elé tűztem. Hová tűnt az érték? Itt megváltozott minden.
 
EMLÉKEZZ: Ha nem is látod, hogy hol van, de mi mindig itt érezzük! Ha nem hiszed el, hogy egységben, mi mindig is léteztünk! Ha elsodor az élet szele és zsákutcába érünk. Egyet bízvást állíthatunk, újra egy lesz a szívünk! Emlékezz és soha ne feledd a Veszprém Underground nem felejt! Együtt dobban a szívünk! Újra egyszerre lépünk! Soha nem fordulunk vissza! Mégis oly nehéz minden óra! ... EMLÉKEZZ!

P.M.: We were know! You're wrong! We stay together! We were know! We're the kids from the movement. We out your voice and we hate white pride! Positive outlook, positive fight, we are a youth crew Positive Mind. You Never look back, you should understand! Keep it hardcore and neverforget! We try hardly, you push me down, We will return and kick your mind.